Találkozó

Sziasztok Drágáim! Meghoztam az új részt! Kommenteket és a féliratkozásokat nagyon szívesen veszem! :D Jó olvasást! :)  
Reggel furcsa érzésre keltem, arcomon a hideg futkosott, de még is jól eső bizsergés járta át a kis bőr felületet. Szemeim csukva voltak, de pontosan tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Éreztem, ahogy Louis forró keze fel-le cikázik arcomon, ami mosolygásra késztetett. Szemeim kinyitottam, és Louis mosolygós arcával találtam szembe magam.

Nevető ráncai lassan elhalványultak arcán, ajkai apró résnyire nyitva voltak, és az enyéimet kémlelte. Nyitott ajkaiba harapott, majd megnyalta, és egy laza mozdulattal felém hajolt. Kezével végig simított arcomon, amíg a számhoz nem ért. Hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon, majd lassan közelítve csókolt meg. Lágy csók volt, bár szerintem ez csak fáradságának tudható be. Ujjaimmal kócos haját szántottam, és még közelebb húztam magamhoz, már, ha ez lehetséges. Órákig tudnám ezt csinálni, de a telefonom ébresztője ellenkezett ezzel az ötletemmel.

Louis mit sem törődve a telefonom csipogásával folytatta csókunkat, de mellkasát enyhén eltolva magamtól figyelmeztettem.

- Louis... El fogunk késni. - ziháltam, mire ő elhajolt felőlem, majd felült az ágyon. Arcát tenyerébe temetve dörzsölte meg, majd egy kisebb nyöszörgés után kicsoszogott a fürdő szobába, ami a szobám ajtaja előtt volt. A kézmosóra tette a kezeit, tekintetét a tükörre vezette, mire szembesült a másnapos kinézetével. Jobb kezével barna hajába túrt, a ballal pedig megengedte a vizet.

Közelebb hajolt a csaphoz, majd két kezét pohárként használva ivott. Miután végzett kezével megtörölve vizes ajkait, majd visszalépkedett a szobámba, savanyú arccal nézett rám.

- Rohadtul fáj a fejem. - telepedett vissza ágyamra, és egy párnába temette az arcát. - Nem készülsz? - nézett rám, mire aprót bólintott és a szekrényhez mentem. Pár percnyi civódás után kiválasztottam a ruhám.

- Louis... Várj meg kinn a kanapén. - néztem rá komolyan, várva, hogy tiltakozik, de csak megadóan feltette kezeit, és kisétált a szobából legnagyobb meglepetésemre.

Harry már nincs itthon, neki volt első órája, velünk ellentétbe, ami ebben az esetben pozitívum... Nem tudtam volna könnyen megmagyarázni Louis itt létét.

Ruháimat gyorsan magamra kapkodtam, majd egy gyors fésülködés és smink után, elindultam a nappali felé, ahol megtaláltam az agyon unt Louist. 

- Mehetünk. – mosolyogtam rá, majd az előszoba felé vettem az irányt, ahol felvettem a cipőmet, majd miután Louis is végzett cipőfűzőjének tökéletes befűzésével, elindultunk… 

A kulcsot kétszer ráfordítottam a zárra, majd megálltam Louis mellett, és a kulcsom a táskám mélyére süllyesztettem, egy rövid pillantást vetettem a mellettem ácsorgó srácra, majd elindultam, ő pedig szorosan követve haladt mellettem. Egyik kezemmel a vállamra akasztott táskám fülét fogtam, a másikat pedig testem mellett lóbáltam. Az út nagy része csöndben telt el, be kell látni Louis reggelente használhatatlan.

A buszmegállóba értünk, én leültem a padra, amíg Louis menetrend táblát fürkészte. Pár perc múlva csatlakozott hozzám és szó nélkül ő is leült mellém.

A lábaim nem érték földet ezért tehetetlenül lóbálni kezdtem őket. A jobb oldalamon ülő srácra néztem, ő pedig üveges szemmel a földet pásztázta. Már jó ideje figyelem őt, és a bőrét borító rengetek tetoválást. Feltűrt pulóvere láthatóvá tette alkarját, ujjaimmal végig simítottam a rengeteg mintával ellátott bőr felületen, mire éreztem a levegő vételén, hogy mosolyog. Kezeim hirtelen elkaptam róla, majd felálltam és az út széléig sétáltam, láttam az egyre közeledő buszt, mire Louis felé legyintettem. A jármű percekkel később megérkezett, és kinyitotta előttünk ajtajait, mi pedig felszálltunk rá és egy két személyes helyre ledobtuk magunkat.

A busz elindult, én pedig az ablakon tekintgettem ki az útra, de egy éles hang hatására összerezdültem. Louisnak szól a telefonja. Farzsebéből előkotorászta a hangos tárgyat, majd a füléhez emelte.

- Hello haver. - szólt bele a telefonba Louis, mire tudtam, hogy Stevel beszél. - Ma? Azt hiszem, négykor végzünk...Ugye Anna? - nézett rám Louis mire aprót bólintottam felé. – Persze ráérünk. Ezt neki is látni kell. – mosolygott rám Louis, mire rájöttem, hogy miről is beszélnek… - Rendben, akkor, ma ötkor. – mondta Louis, majd letette a telefont, és visszacsúsztatta zsebébe.

- Mit terveztek? – néztem bizonytalanul Louisra, de sejtettem mi lesz a válasza. 

- Képnézegetős délután tartunk nálam. Te is ott leszel. – mondta tényszerűen Louis, mire csak bólintottam egyet.

- Képesek voltatok lementeni azokat a képeket? 

- Másképp honnan lenne bizonyítékunk? – tárta szét kezeit Louis, majd felállt, és megnyomta a jelző gombot, ugyanis a következő megálló az egyetem. 

Miután leszálltunk, és beértünk a hatalmas épületbe a termünk felé vettük az irányt. A magas sarkú cipőm talpa kopogott az üres folyosó padozatán, aminek hangját óvatos léptekkel próbáltam tompítani. Louis megállt az ajtónál, majd kinyitotta előttem, és betessékelt maga előtt. Rögtön a leghátsó sorba vettem az irányt, majd ledobtam magam a szélső padba, mellém pedig Louis ült le. Pár perc múlva a tanár is belépett a terembe, majd könyveit ledobta asztalára, mint akit szétvet az ideg. Minden bóbiskoló ember ijedten kapta fel fejét, még Louis is. Nyilván valóvá vált előttünk, hogy a tanár úr nincs a legjobb hangulatában. Az óra hasonlóan nyomott hangulatban telt el.

- Gondolom, tudják, hogy egy hónap múlva vizsgaidőszak, ami mindnyájunknak komoly elkötelezettségekkel jár. – mondta a tanár, mire a diákok keserves siránkozásokba kezdtek. 

- Ne aggódjanak, nekem is lenne jobb dolgom, mint levizsgáztatni ötven alacsony értelmi szinttel rendelkező hallgatót. – mondta, mire az összes diák döbbenten nézett fel. - Akinek nem inge, nem veszi magára. Viszont látásra. – fogta meg az asztalon lévő könyv kupacot, majd kiviharzott a teremből egy hangos ajtó csapódás kíséretében. 

Voltak, akik megszeppenve ültek az előbb hallottak miatt, és voltak, akik rögtön hemzsegni kezdek az ajtó irányába, ahogy a tanár kilépett rajta. Mi is az utóbbihoz tartoztunk, amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk az egyetemet. A terem ajtaja előtt megláttam a rám várakozó Harryt, mire Louis karjánál fogva megállítottam.

- Várj meg kinn a suli előtt. – suttogtam neki, majd szétváltunk. Én Harry felé mentem, Louis pedig a kijárat felé lépkedett.

- Szia! – álltam meg Harry előtt, aki felnézett a nagy telefonpötyögés közepette, majd elmosolyodott. 

- Szia. Mehetünk? – vette fel vállára táskáját, majd a kijárat felé mutatott.   

- Nem… Én azt hiszem, bemegyek a könyvtárba, tudod a tanár, ma jelentette be, hogy egy hónap múlva vizsgák várhatók, nem érzem magam túl felkészültnek… - túrtam idegesen a hajamba, majd jobb kezem a tarkómra tapasztottam. 

Harry bólintott egyet, majd miután elköszönt elindult hazafelé. 

Egy kicsit vártam, hogy ne legyek, feltűnő, majd én is átléptem az egyetem ajtaján, ahol a cigarettázó Louisal találkoztam.

- Harry túl hiszékeny, vagy te hazudsz túl jól? – vigyorodott el Louis miközben Harry távolodó alakjára pillantott. 

- Azt hiszem mind kettő igaz, de lehet, hogy csak túlságosan megbízik, bennem nem gondolod? Elrontasz Louis… - néztem fel rá mosolyogva. 

Jobb kezében még mindig az égő cigarettacsikket tartotta, bal kezét pedig csípőmre helyezte, majd könnyedén közelebb húzott magához megszüntetve ezzel a köztünk lévő távolságot. A cigarettából egy mélyet szívott, de nem fújta ki. Száját az enyémhez emelte, mire apró résnyire nyitottam ajkaimat, és éreztem, ahogy a füst az én számba kerül. Ajkai egyre közelítettek, majd egy forró csókba forrtak össze enyémekkel. Éreztem ahogy a füst íze átjárja csókunkat, ami miatt végül oxigén hiány miatt váltunk szét. Pár másodpercig levegő után zihálva próbáltam helyre állítani légzésem, de látszólag Louisnak meg se kottyant.

- Indulhatunk? – nézett rám, mire egyértelműen bólintottam egyet. Szorosan egymás mellett haladva lépdeltünk. A magas sarkú csizmám miatt lábaim sajogtak, és magamba azért imádkoztam, hogy mi hamarabb érjünk a buszmegállóba, ami hamar be is következett. Nem kellett sokat várnunk a busz érkezésünk után egy perc elmúltával meg is érkezett, mi pedig gyorsan felszálltunk rá, de feleslegesnek találtuk, hogy leüljünk erre a röpke öt percre. 

Nem sokkal később megérkeztünk Louis pedig lenyomta a jelző gombot, majd leszálltunk. 

Gyorsan szeltük az utcákat, mivel csak tíz percünk volt ötig. Bár szegény Steve kezdi megszokni, hogy Louis folyamatosan megváratja őt… Éppen időben érkeztünk meg, Louis kinyitotta az ajtót, majd mindketten beléptünk a házba. Udvariasságból ledobtam cipőmet az előszobában, már Louist aligha érdekli ez. 

 Lassan elslattyogtam a nappaliba, majd egy laza mozdulattal ledobtam magam a kanapéra. 

Nem soká Louis is megérkezett kezében egy laptop táskával, amit lerakott a kávézó asztalra, mikor megszólalt a csengő.

- Kinyitom. – pattantam fel a kanapéról, majd az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam, és Steve mosolygós arcával találtam szembe magam. 

- Szia csajszi. – mosolygott továbbra is Steve, majd egy hatalmas öleléssel fojtott meg.

- Szia Steve! – próbáltam kipréseli a szavakat a számon, majd mikor észbe kapott, hogy, majdnem megfojt végre elengedett, én pedig fellélegezhettem. – Gyere beljebb. – léptem el az ajtó elől, majd beljebb tessékeltem Stevet a nappalig, ahol a laptoppal babráló Louist találtuk.