2013. november 26., kedd

Díj

Köszönet a díjért Ildinek! 

6 dolog rólam:

- Story írás közben mindig az adott hangulatnak megfelelően választok zenét.
- Olvasni annyira nem szeretek, csak, ha tényleg foglalkoztat a téma.
- Imádok rajzolni.
- Nagyon keveset alszok, de nem nagyon látszik meg rajtam a fáradtság.
- Nagyon ritkán van rossz kedvem.
- Szeretek fázni, és nehezen tűrőm a meleget.

Ildi kérdései:
 1. Ki vagy valójában?
Csak egy átlagos budapesti lány. 
2. Suli? (osztály)
Kilencedikes vagyok.
3. Buli vagy jó film néhány baráttal?
Buli néhány barátommal, így jobban tetszik!  :D
4. Volt már ’ barátság extrákkal’ élményed?
Szinte csak az van… amúgy csak egy.
5. Példaképed? Miért?
Nem nagyon van, de Louis csodálatra méltó, hogy képes mindig vicces és jó kedvű lenni! :D
6. Csilli- villi cuccok, vagy letisztultság?
Azt hiszem kedvtől függ, és attól, hogy hová megyek.

6 kérdésem:
- Van hobbid, ha van mi az?
- Kedvenc énekesed?
- Tartós barátság vagy sok haver? 
- Van, akire felnézel?
- Hány éves vagy most?
- Van legjobb fiú barátod?

Akiknek küldöm:
 
- Briana T.
- SummerB. 

2013. november 25., hétfő

Most én irányítok!



Sziasztok! Meghoztam az új részt, bár kicsit bátrabb benne Anna, mint ahogy azt megszokhattátok, de azért remélem tetszeni fog, majd nektek! :)
A facebook csoportba továbbra is lehet jelentkezni!  Jó olvasást, kommizni és feliratkozni ér!
 

Lassacskán a motor begurult a mi utcánkba, majd meg is állt a házunk előtt. Teljesen bőrig áztam, leugrottam a motorról, levettem a sisakot a fejemről, majd egy integetés és egy mosoly kíséretében Louis kezébe nyomtam, és már futottam is be a házba az eső elől.
A húzat miatt az ajtó egy hatalmasat csalódott, még a falak is beleremegek tőle.
Éppen a saras cipőt próbáltam lehúzgálni a lábamról, mire Harry hangjára lettem figyelmes. Kettőt köhintett, hogy magára vonja figyelmemet. Tekintetem rá kaptam, és abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy ma Harryvel kellett volna haza jönnöm, ráadásul nem is mondtam neki, hogy elmegyek.
- Hol a francba voltál?! Tudod te azt, hogy hányszor próbáltalak hívni?! – kezdett bele a hegyi beszédébe, amíg én a telefonom után kutakodtam a táskám legalján. Feloldottam a  kijelzőt, majd megpillantottam a rengeteg nem fogadott hívást. Hihetetlen, hogy tudtam ennyire megfeledkezni róla?
- Sajnálom, én csak… - kezdtem bele a mentegetőzésbe, de rögtön a szavamba vágott.
- Hol voltál?! Tudod, mennyire megijesztesz azt hittem, hogy megint AZ volt. – mondta undorral az arcán.
Tekintetemet a padlóra vezettem végül is tényleg ’ azzal ’ voltam, még is, hogy tudnám kimagyarázni ezt? 
Az egyik kezemmel a hajamat kezdtem turkálni, remélve, hogy így, majd egy kis időt nyerek a gondolkozásra, de hiába.
- Hallgatlak. – mondta Harry egy gúnyos mosollyal az arcán.
Pár másod percig gondolkoztam, majd számat beszédre nyitottam.
- Bent kellett maradnom csoportmunkát csinálnom pár szaktársammal,
és most beszéltük meg az alapokat, ezért is volt lehalkítva a telefonom. – hazudtam. Számat kínosan mosolyra húztam. 
- Szóval… sajnálom, hogy megfeledkeztem rólad.
Harry gyanús pillantásokat küldött felém, majd kezeit körbe fonta mellkasán.
- Hm… Egész jól csinálod, de te tényleg azt hiszed, hogy beveszem ezt a szart? – kérdezte, majd egy gúnyos kacajt hallatott.
- De hát ez az igazság!
Talán szánalmas próbálkozás volt, de megpróbáltam elhitetni vele, hátha másodszorra meggyőzöm.
Harry mosolyra húzta száját, majd bólogatni kezdett.
- Ne hazudj Anna… mondd el szépen a teljes igazságot.
Fejemet elfordítottam, és szemeimet összeszorítottam, nem tudok mást tenni, rögtönöznöm kell.
- Ha nem hiszel nekem, az már nem az én problémám! Én elmondtam, a többit már játszd le magaddal! – csaptam színlelve az idegességet az asztalra, majd beviharzottam a szobámba, jól becsapva az ajtót magam mögött.  Neki dőltem a falnak, majd nevetni kezdtem remek színészi képességeimen, kicsit sem érdekel mit hisz most Harry. Ezt a napom senki, és semmi nem ronthatja el.

Az arcomon tátongó mosoly levakarhatatlan, azt hinnék megörültem, pedig ez csak akaratom ellenére történik, fogalmam sincs mi ütött belém, azt hiszem hipnotizál, sosem voltam még senkinek se ennyire a hatása alatt. Az a apró gesztus reményt adott, hogy higgyek benne. Minél hamarabb elakartam aludni, hogy holnap legyen, és újra láthassam!

* Egy hét múlva*
A hét viszonylag hamar eltelt, Louis eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Egyáltalán nem adott magáról életjelet, még a hétvégi tanulást se mondta le, egyszerűen úgy gondolta nem jön el, és ezzel el is vagyok intézve. Nem is érdeklem, talán csak játszik velem? Egyáltalán érez irántam bármit is, egyáltalán vannak neki érzései…?! Erősen kételkedek benne, egyszer azt sugallja, hogy szüksége van rám, máskor nem is érdekelem, összezavar. Szükségem van rá, de ő csak eldob, nem is törődik azzal, hogy mit érezhetek ilyenkor, önző módon csak egyedül magára tud gondolni, nem is gondolja, hogy mit vált ki belőlem, irányítatlanok az érzéseim vele szemben, képtelen vagyok haragudni rá huzamosabb ideig, olyan vagyok, mint egy hormonzavaros tini lány, szörnyű!
Október 8-a, keddi nap, ma nem kell bemennünk az egyetemre tanári értekezletek miatt…Gőzöm sincs mit tegyek a mai napon, nincs hangulatom senkivel se találkozni, Harry is csak este felé jön haza, addig is mit tehetnék? 
Levetettem magam a kanapéra, majd megnyomta a távirányítón a legnagyobb piros gombot, mire az bekapcsolt. Unott arccal keresgéltem a csatornák között, de reménytelenül, nem volt semmi, ami elnyerte volna a tetszésem, a hatszázadik tehetségkutató, se a reggeli unalmas TV műsorok nem kötötték le a figyelmem, mindig másra terelődött, arra a bizonyos kék szempárra, amit már lassan egy hete nem tudok kiverni a fejemből, megfertőzte az elmém.
Hirtelen kopogtatásra lettem figyelmes, mire az ajtó felé fordítottam fejem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak hallucinálok. Újból kopogásra lettem figyelmes, mire megemeltem magam a kanapéról és az ajtó felé csoszogtam. Elfordítottam a zárt, majd kitártam az ajtót. Pontosan az állt ott akire a legkevésbé számítottam, a csodálatos kék szempár rám szegezte tekintetét.
-  Beengednél? – húzta fel a jobb szemöldökét, mire én elléptem az ajtó elől, és intettem a kezemmel, hogy jöjjön beljebb. 
Koszos cipőjével végig járta a házat egészen a nappalig.
- Meg tennéd, hogy nem lép a szőnyegre cipővel? – fontam körbe a karjaimat a mellkasom felett, de ő csak egy arcátlan vigyorral reagálta le.
- Megörültél?! Ez tisztább, mint a lelkiismeretem. – utalt a cipőre, majd egy kisebb cammogás után lerúgta magáról, és lehuppant az egyik fotelba.
- És… hol voltál? Nem láttalak mostanában az egyetemen. – tettem fel neki kérdést hátha megtudom az igazságot.
- Ő… nem éppen!  Nem volt kedvem bemenni. – mondta idegesen, miközben az ujjait törögette. Olyan volt, mintha elakarna nekem mondani valamit, de félne. Szemmel láthatólag nem tud hazudni, de nem faggatóztam tovább.
- És minek köszönhetem a látogatásod? – próbáltam megtörni a csendet.
- Jöttem bepótolni a hétvégét tudod… már nagyon hiányzott a tanulás… – húzta féloldalas mosolyra száját.
- Gondolom…- forgattam meg szemeimet, majd elindultam az könyvekért, leemeltem a polcról, majd az asztalra helyeztem. Kihúztam az egyik széket, majd vártam, hogy Louis is leüljön a mellettem lévő székre, ami nem sokkal később meg is történt.
Belekezdtem a tanításba, de valamiért úgy érzetem mit sem ér, tekintete folyamatosan a dekoltázsomat pásztázza néha meg- meg nyalta az ajkait, igyekeztem minél jobban eltakarni magam és nem teljesen zavarba jönni miatta. Nyelvem összeakadt, a mondatokat nem tudtam megfogalmazni, csak össze- visszabeszéltem zagyvaságokat. Louis felvezette szemeit és ajkaim mozgását kezdte figyelni. Ennyi vége, egyetlen szót se tudtam kipréselni a számon, mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, egy pillanatra a szemembe nézett, majd vissza a számra. Egyre közelebb hajolt, vészesen közel! Egész testem megremegett mikor egy kezével eltűrte a hajam a fülem mögé. Ajkainkat milliméterek választották el egymástól, szándékosan kínoz, arra vár, hogy én lépjek? Résnyire nyitottam számat, jelezve, hogy többet akarok ennél, végül ajkait a számra tapasztotta, abból az egy csókból hatalmas csókcsata kerekedett, nyelveink dominanciáért harcoltak egymás ellen, amit végül ő nyert meg. Kezdtek eldurvulni a dolgok, Louis egyre vadabbá vált, nem tudta kontrollban tartani magát. Kezeit a hajamba csúsztatta és, majd az ölébe húzott és felkapott, durva csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, egyenesen a szobám felé vette az irányt. Nagy nehezen beértünk a szobába, Louis a jobb lábával berúgta az ajtót, majd szó szerint ledobott az ágyamra és felém mászott. Erőteljesen tapasztotta száját az enyémre, majd áttért a nyakamra, ahol sikeresen megtalálta az érzékeny pontomat. Apró puszikkal fedte le az egész területet, libabőrős lettem, minden érintésétől feszengtem, egész testemet jól eső bizsergés vette hatalmába.
 Végül sikerült fordítanom a helyzetünkön, kerestem a kiszolgáltatott srác tekintetét, végre én irányítok! 
- Tudod… Elég hosszú időre eltűntél. – mondtam miközben apró köröket rajzoltam a mellkasára ujjaimmal. – Nem is szóltál nekem. – hajoltam le hozzá, de nem hagytam, hogy megcsókoljon. – Azt hittem nem is vagyok fontos neked. – köröztem egyet a csípőmmel, mire ő egy hatalmasat nyelt, nagy kék szemeivel engem figyelt, ajkai remegtek a vágytól.
- Figyelj, nem vagyok tisztában magammal mostanában. – harapott az alsó ajkába, hogy elfojtsa előtörő nyöszörgéseit.
- Miről beszélsz? – húztam fel a szemöldököm a magasba.
- Igazából én se tudom…- jelent meg egy keserű mosoly az arcán. – Egy seggfej vagyok.
- Igen az vagy. – helyeseltem vigyorogva.
- Meg sem érdemellek…
- Nem bizony. – mosolyogtam.      

2013. november 15., péntek

FACEBOOK csoport

Sziasztok! 

Sajnos, most nem részt hoztam, viszont az egyik olvasóm kérésére létrehoztam egy facebook csoportot a blognak, szóval aki szeretne belépni az nagyon szívesen beveszem! :)

2013. november 14., csütörtök

Váratlan fordulat

Sziasztok kedves olvasóim! Rettenetes sok-sok várakozás után, de megérkezett az új részt, sajnálom, hogy ennyit késtem, de a fránya iskola elveszi az összes időmet, és kedvemet az írástól. :(
Minden esetre nagyon örültem, a feliratkozóknak, és a kommeteknek, valamint annak is, hogy ennyire vártátok az új részt! A másik pedig a harmadik helyezés a blogversenyen, őszintén...? Megvagyok elégedve, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy egyáltalán dobogós lehetek, szóval mindent köszönök, és jó olvasást! :)   


Meg kéne tanulnom, hogy be kell húzni a függönyöket, még időben! Lassacskán sikerült feltápászkodnom az ágyból, beletúrtam a hajamba, hogy egy kicsit emberibb módon álljon a fejemen, majd felpattantam és a fürdő felé indultam. A tegnapi ruhámban aludtam el, ami kicsit kényelmetlennek bizonyult az éjszaka folyamán. A fürdőbe érve magamra zártam az ajtót, majd lassacskán elkezdtem lehámozni magamról a ruháimat, amit sietősen a szennyes kosárba hajigáltam. A zuhanykabinba léptem, majd megengedtem a vízsugarat és elkezdtem a fürdést. Élveztem ahogy a forró víz végig folyik a testemen, de az idő hiány miatt muszáj volt lassan kiléptem a kabinból, és megtörölközni.
Egy újabb szerdai nap az egyetemen. Ma nem Harryvel megyek, neki később kezdődnek az órái, viszont együtt jövünk haza. Szóval nyugodtan tudok elkészülni, és ráadásul időbe elindulni! Gyorsan felöltöztem, magamra kaptam a kabátomat és már indultam is. Gyorsan kapkodtam a lábamat a megállóig. Mikor odaértem, szemeimet végig futattam a menetrenden, két perc késéssel meg is érkezett a busz. Felpattantam a járműre, azután pedig az egyetem megállójánál le is szálltam. Szuper, pont időben! Beléptem az ajtón, majd a termem felé vettem az utam. Határozott mozdulattal tártam ki az ajtót, de a lendületem hamar alább is hagyott, ahogy megpillantottam őt. Szívem egy ütemet kihagyott, nem tudtam eldönteni, hogy látni akartam- e őt, vagy sem.
Leültem a helyemre, a tanár bejött, és az óra elkezdődött. Viszonylag hamar eltelt az idő, igyekeztem odafigyelni a jegyzeteimre, de figyelmem gyakran elterelődött, a fiúra, aki unott képpel bámult maga elé, miközben néha egy- egy gyors pillantást vetett felém, de amikor a tekintetünk találkozott hamar elkapta tekintetét. Az óra gyorsan telt, már épp indultam volna, amikor valaki megérintette a vállamat. 
Meglepetten fordultam hátra. Igazából a meglepettség, csak színjáték volt, igenis számítottam rá, valamiféle megérzés.
- Szia. - motyogtam egykedvűen. Nem akartam, hogy lássa az érdeklődést, ezért türelmetlenül dobbantottam párat a lábammal.

-Szia! - mosolygott rám, remélve, hogy gesztusa viszonzást nyer majd, de hiába. Csak rezzenéstelen arccal figyeltem őt. Látva a reakcióm, idegesen végig húzta tenyerét a tarkóján.
Pár percig a földet kémlelte, majd megszólalt.
- Meg kell mutatnom valamit. - a hangja elszánt volt. Megragadta a kezem és magával húzott. Egyáltalán nem zavartatta magát, talán azért van, mert cseppet sem érdekli ki, mit gondol róla, csak ösztönösen cselekszik, nem is gondol a következményekre, vagy a reakciókra. Figyeltem, ahogy keze átkulcsolta a csuklómat, nem tudtam nem mosolyogni a helyzeten, nem gondolkodtam, tetszett, amit csinál, hirtelen nem is érdekelt mi is történt tegnap. Izgatottnak tűnt, bár én is az voltam, vajon mit akar nekem mutatni?
Sikerült kihúznia az utcára, körül nézett, szeme megakadt egy piros motoron. A csuklómat egyre erősebben szorította, fogalmam sem volt róla, hogy motorozik. Akaratom ellenére is megláthattam a járgányt közelebbről, hiszen már mellette álltunk. Mindig is irtóztam az ilyesmiktől.
- Ez a tiéd? - utaltam a motorra.
- Nem, éppen most készülök ellopni. Szóval hamar az enyém lesz. - mosolygott miközben a zsebében matatott a kulcs után.
- Ne szórakozz velem! - forgattam meg a szemem, kezemet pedig keresztbe fontam magam előtt. - Mégis miért jársz busszal, ha itt van neked ez? - szegeztem a mutatóujjam a járműre, miközben értetlen képet vágtam.
- Sokat kérdezel, egyébként nem a legjobb emlékek fűznek hozzá... szóval nem nagyon szeretek ráülni, ez csak egy kivételes alkalom, egy kivételes esetre. - mondta és féloldalas mosolyra húzta száját. 
Az a tekintet, amivel képes zavarba hozni, megint elém tárult.
- Tessék, ezt vedd fel! - nyomott a kezembe egy bukósisakot.
- Én erre nem szállok fel! - kezdtem bele a tiltakozásba, mire rögtön elcsitított.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, óvatos leszek. - nézett mélyen a szemembe, valamiért azzal a hangsúllyal sikerült elhitetnie, hogy tényleg nem lesz gond. Kicsit felelőtlen dolog megbízni benne, de adtam neki egy esélyt. Mi történhet?
Fejemre felhúzta a sisakot, majd alul bekapcsolta. Intett egyet, hogy felülhetek. Lábamat átlendítettem, majd elhelyezkedtem rajta. Ő is ráült, majd elfordítva a kulcsot, a motor beindult, Louis gázt adott neki, majd nem soká gyorsan száguldoztunk az utcákon. Hajamba bele- bele kapott a szél, kabátomat átjárta a hűs szellő. Fogalmam sem volt, hogy hová megyünk, csak élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá, amikor gyorsan ment szorosabban kapaszkodtam belé, illatát belélegeztem és szorongattam a kabátja alját. Félelmem egy pillanat alatt elszállt, olyan érzés volt, mintha repültem volna, egyik kezemet a magasba emeltem, és éreztem ahogy az ujjaim között átáramló szelet.
Egyre messzebb, és messzebb kerültünk a várostól, az égboltról kezdett eltűnni a Nap, sötétedett. Igazából nem érdekelt, remekül szórakoztam és nem hagytam okot a jó kedvem elrontására. A város fényei lassan eltűntek, elértünk egy kisebb útszakaszra, ami szinte teljesen járatlan volt, az utat sűrű átláthatatlan erdő vette körül, gyönyörű volt! Hihetetlen, hogy a városunk mellett ez mind végig itt volt, és még csak most figyeltem fel rá igazán!
Az út viszonylag kacskaringósnak bizonyult, ugyanis egy hegytető felé haladtunk fel, néha jobbra, máskor pedig balra húzta a kormányt Louis.
A hegy tetején egy kis tisztást pillantottam meg, Louis leparkolt egy fa mellé, majd mindketten leszálltunk a motorról és a bukósisakokat a kormányra akasztottuk. Időközben teljesen besötétedett,
- Gyere. – mondta mosolyogva, és megfogta a kezem. Tenyere olyan hideg volt, hogy azt hittem vérkeringése sincs! Kicsit elvigyorodtam, vágytam rá, becsaptam magamat, hiszen mindvégig azt hajtogattam, hogy gyűlölöm őt, de ez a kis gesztusa hihetetlen sok érzést váltott ki belőlem, az érintésétől libabőrős lettem.
A kezemet szorongatva vezetett el a hegy széléhez. Lélegzetelállító látvány tárult elém, a városunk éjszakai panorámája, gyönyörű fények csillogtak Doncasterben. A számat kicsit eltátottam, de amint észhez kaptam rögtön bezártam. Számat mosolyra húztam, és figyeltem a tájat.
Hirtelen éreztem, hogy a keze végig csúszik az oldalamon, majd megállapodik a csípőmön, kihúztam magam az érzés hatására. Szívem heves zakatolásba kezdett, fejét a vállamon pihentette és érzéki, forró csókot nyomott arra az érzékeny pontra, ahol az állam és a nyakam találkozik, beleremegtem.
Szégyenlősen vezettem fel rá a tekintetem. Az íriszei csillogtak. Mondhatom azt, hogy már maga a fiú jobban érdekelt, mint az egész kilátás.
Kicsit összerezzentem, ahogy a hideg végig futott rajtam, karomat két kezemmel dörzsölni kezdtem, és szorosabbra húztam a rajtam lévő kabátot, fogaim vacogni kezdtek, nagyon fáztam, hiszen csak egy vékonyka pulóver van rajtam. Amint Louis észrevette, hogy ajkaim szinte remegnek a hideg miatt, kabátját szétcipzárazta, majd az széttárta, és hagyta, hogy bebújjak mellé. Kabátját átvette a cigarettafüst tipikus szaga, már kezdem megszokni, egyáltalán nem zavart, sőt, megszerettem rá emlékeztet és a hibáira amivel együtt teljes embert alkot, nem lehet megváltoztatni, nem is akarom, beleszerettem. 
Hirtelen egy esőcsepp landolt az orrom hegyén, majd egyre több, pillanatok múlva hatalmas zuhatag kerekedett abból az egy esőcseppből.
Eszeveszett gyorsasággal kezdtünk rohanni a motorhoz Louisal, rutinosan felhúztam a sisakot a fejemre, és már ültünk is fel a motorra, mind ezt egy szó nélkül hagyva az egészet. Elindultunk, az esőcseppek neki- neki csapódtak a bukósisakom plexijének, mindenem átázott a hideg ruhák neki tapadtak a testemnek, mire csak még jobban fázni kezdtem, hangos nevetésbe kezdtem, úgy éreztem magam, mint aki teljesen megőrült, talán Louis hatása, talán az esőre fogható, de nagyon is élveztem a nap minden percét. Hihetetlen, hogy ezek akkor történnek, amikor már elszállt minden reményem, egy pillanat alatt képes fordulni a kocka, és észre sem veszed.