Meg kéne tanulnom, hogy be kell húzni a függönyöket, még
időben! Lassacskán sikerült feltápászkodnom az ágyból, beletúrtam a hajamba,
hogy egy kicsit emberibb módon álljon a fejemen, majd felpattantam és a fürdő
felé indultam. A tegnapi ruhámban aludtam el, ami kicsit kényelmetlennek
bizonyult az éjszaka folyamán. A fürdőbe érve magamra zártam az ajtót, majd
lassacskán elkezdtem lehámozni magamról a ruháimat, amit sietősen a szennyes
kosárba hajigáltam. A zuhanykabinba léptem, majd megengedtem a vízsugarat és
elkezdtem a fürdést. Élveztem ahogy a forró víz végig folyik a testemen, de az
idő hiány miatt muszáj volt lassan kiléptem a kabinból, és megtörölközni.
Egy újabb szerdai nap az egyetemen. Ma nem Harryvel megyek, neki később
kezdődnek az órái, viszont együtt jövünk haza. Szóval nyugodtan tudok
elkészülni, és ráadásul időbe elindulni! Gyorsan felöltöztem, magamra kaptam a
kabátomat és már indultam is. Gyorsan kapkodtam a lábamat a megállóig. Mikor
odaértem, szemeimet végig futattam a menetrenden, két perc késéssel meg is
érkezett a busz. Felpattantam a járműre, azután pedig az egyetem megállójánál
le is szálltam. Szuper, pont időben! Beléptem az ajtón, majd a termem felé
vettem az utam. Határozott mozdulattal tártam ki az ajtót, de a lendületem
hamar alább is hagyott, ahogy megpillantottam őt. Szívem egy ütemet kihagyott,
nem tudtam eldönteni, hogy látni akartam- e őt, vagy sem.
-Szia! - mosolygott rám, remélve, hogy gesztusa viszonzást
nyer majd, de hiába. Csak rezzenéstelen arccal figyeltem őt. Látva a reakcióm,
idegesen végig húzta tenyerét a tarkóján.
Pár percig a földet kémlelte, majd megszólalt.
- Meg kell mutatnom valamit. - a hangja elszánt volt. Megragadta a kezem és
magával húzott. Egyáltalán nem zavartatta magát, talán azért
van, mert cseppet sem érdekli ki, mit gondol róla, csak ösztönösen
cselekszik, nem is gondol a következményekre, vagy a reakciókra. Figyeltem,
ahogy keze átkulcsolta a csuklómat, nem tudtam nem mosolyogni a helyzeten, nem
gondolkodtam, tetszett, amit csinál, hirtelen nem is érdekelt mi is történt
tegnap. Izgatottnak tűnt, bár én is az voltam, vajon mit akar nekem
mutatni?
Sikerült kihúznia az utcára, körül nézett, szeme megakadt egy piros motoron. A
csuklómat egyre erősebben szorította, fogalmam sem volt róla, hogy
motorozik. Akaratom ellenére is megláthattam a járgányt közelebbről,
hiszen már mellette álltunk. Mindig is irtóztam az ilyesmiktől.
- Ez a tiéd? - utaltam a motorra.
- Nem, éppen most készülök ellopni. Szóval hamar az enyém lesz. - mosolygott
miközben a zsebében matatott a kulcs után.
- Ne szórakozz velem! - forgattam meg a szemem, kezemet pedig keresztbe fontam
magam előtt. - Mégis miért jársz busszal, ha itt van neked ez? - szegeztem a
mutatóujjam a járműre, miközben értetlen képet vágtam.
- Sokat kérdezel, egyébként nem a legjobb emlékek fűznek hozzá... szóval nem
nagyon szeretek ráülni, ez csak egy kivételes alkalom, egy kivételes esetre. -
mondta és féloldalas mosolyra húzta száját.
Az a tekintet, amivel képes zavarba hozni, megint elém tárult.
- Tessék, ezt vedd fel! - nyomott a kezembe egy bukósisakot.
- Én erre nem szállok fel! - kezdtem bele a tiltakozásba, mire rögtön
elcsitított.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj, óvatos leszek. - nézett mélyen a szemembe,
valamiért azzal a hangsúllyal sikerült elhitetnie, hogy tényleg nem lesz gond.
Kicsit felelőtlen dolog megbízni benne, de adtam neki egy esélyt. Mi
történhet?
Fejemre felhúzta a sisakot, majd alul bekapcsolta. Intett egyet, hogy
felülhetek. Lábamat átlendítettem, majd elhelyezkedtem rajta. Ő is ráült, majd
elfordítva a kulcsot, a motor beindult, Louis gázt adott neki, majd nem soká
gyorsan száguldoztunk az utcákon. Hajamba bele- bele kapott a szél, kabátomat
átjárta a hűs szellő. Fogalmam sem volt, hogy hová megyünk, csak élveztem, hogy
ilyen közel lehetek hozzá, amikor gyorsan ment szorosabban kapaszkodtam belé,
illatát belélegeztem és szorongattam a kabátja alját. Félelmem egy pillanat
alatt elszállt, olyan érzés volt, mintha repültem volna, egyik kezemet a
magasba emeltem, és éreztem ahogy az ujjaim között átáramló szelet.
Egyre messzebb, és messzebb kerültünk a várostól, az égboltról kezdett eltűnni
a Nap, sötétedett. Igazából nem érdekelt, remekül szórakoztam és nem hagytam
okot a jó kedvem elrontására. A város fényei lassan eltűntek, elértünk egy
kisebb útszakaszra, ami szinte teljesen járatlan volt, az utat sűrű
átláthatatlan erdő vette körül, gyönyörű volt! Hihetetlen, hogy a városunk
mellett ez mind végig itt volt, és még csak most figyeltem fel rá igazán!
Az út viszonylag kacskaringósnak bizonyult, ugyanis egy hegytető felé haladtunk
fel, néha jobbra, máskor pedig balra húzta a kormányt Louis.
A hegy tetején egy kis tisztást pillantottam meg, Louis leparkolt egy fa mellé,
majd mindketten leszálltunk a motorról és a bukósisakokat a kormányra
akasztottuk. Időközben teljesen besötétedett,
- Gyere. – mondta mosolyogva, és megfogta a kezem. Tenyere olyan hideg volt,
hogy azt hittem vérkeringése sincs! Kicsit elvigyorodtam, vágytam rá, becsaptam
magamat, hiszen mindvégig azt hajtogattam, hogy gyűlölöm őt, de ez a kis
gesztusa hihetetlen sok érzést váltott ki belőlem, az érintésétől libabőrős
lettem.
A kezemet szorongatva vezetett el a hegy széléhez. Lélegzetelállító látvány
tárult elém, a városunk éjszakai panorámája, gyönyörű fények csillogtak
Doncasterben. A számat kicsit eltátottam, de amint észhez kaptam rögtön
bezártam. Számat mosolyra húztam, és figyeltem a tájat.
Hirtelen éreztem, hogy a keze végig csúszik az oldalamon, majd megállapodik a
csípőmön, kihúztam magam az érzés hatására. Szívem heves zakatolásba kezdett,
fejét a vállamon pihentette és érzéki, forró csókot nyomott arra az érzékeny
pontra, ahol az állam és a nyakam találkozik, beleremegtem.
Szégyenlősen vezettem fel rá a tekintetem. Az íriszei csillogtak. Mondhatom
azt, hogy már maga a fiú jobban érdekelt, mint az egész kilátás.
Kicsit összerezzentem, ahogy a hideg végig futott rajtam, karomat két kezemmel
dörzsölni kezdtem, és szorosabbra húztam a rajtam lévő kabátot, fogaim vacogni
kezdtek, nagyon fáztam, hiszen csak egy vékonyka pulóver van rajtam. Amint
Louis észrevette, hogy ajkaim szinte remegnek a hideg miatt, kabátját szétcipzárazta,
majd az széttárta, és hagyta, hogy bebújjak mellé. Kabátját átvette a cigarettafüst
tipikus szaga, már kezdem megszokni, egyáltalán nem zavart, sőt, megszerettem
rá emlékeztet és a hibáira amivel együtt teljes embert alkot, nem lehet
megváltoztatni, nem is akarom, beleszerettem.
Hirtelen egy esőcsepp landolt az orrom hegyén, majd egyre több, pillanatok
múlva hatalmas zuhatag kerekedett abból az egy esőcseppből.
Eszeveszett gyorsasággal kezdtünk rohanni a motorhoz Louisal, rutinosan
felhúztam a sisakot a fejemre, és már ültünk is fel a motorra, mind ezt egy szó
nélkül hagyva az egészet. Elindultunk, az esőcseppek neki- neki csapódtak a
bukósisakom plexijének, mindenem átázott a hideg ruhák neki tapadtak a testemnek,
mire csak még jobban fázni kezdtem, hangos nevetésbe kezdtem, úgy éreztem
magam, mint aki teljesen megőrült, talán Louis hatása, talán az esőre fogható,
de nagyon is élveztem a nap minden percét. Hihetetlen, hogy ezek akkor
történnek, amikor már elszállt minden reményem, egy pillanat alatt képes
fordulni a kocka, és észre sem veszed.