Ártatlan vicc volt

Sziasztok! :) Borzasztóan sajnálom, hogy ennyire sokat késtem a legújabb résszel, de rettenetesen sűrű a szünetem program rendje, ráadásul rengeteget kellett tanulnom. Szóval még egyszer ezer bocsánat érte. Nagyon köszönöm az előző részhez társult pozitív visszajelzéseket, és a plusz feliratkozást. Örülnék, ha a blog továbbra is jól működne, most pedig jöjjön az új rész, jó olvasást!  :) 

Kék tekintetét fürkésztem, szemei csillogtak az alkoholtól. Kezei végig siklottak hátamon, majd megállapodtak a fenekemen, mire kicsit megugrottam. Meglepettségemet pillanatok alatt egy mosollyal álcáztam. Egyre közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott ajkaimra, és egy féloldalas mosollyal nyugtázta, amikor viszonoztam egy csókkal gesztusát, egyértelművé téve, hogy én is annyira akarom őt, mint ő engem.

Nehezen vettük a levegőt, Louis vonakodva elhúzódott, és enyhén duzzadt ajkaiba harapott.

- Légy az enyém. – halkan beszélt.

Nem voltam biztos abban, hogy ez kijelentés, vagy felszólítás, de nem is érdekelt. Egy halvány mosollyal arcomon bólintottam. Karjaimmal átöleltem derekát, megszorítottam, mire ő védelmező karjaiba zárt engem. A mellkasához dörgölőztem, a minket körülvevő sötétség nem ijesztett meg… Biztonságban éreztem magam. Ujjaival, sötét tincseimmel játszadozott, kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe nézhessek. Pár másodpercig szótlanul kémleltük egymást, majd Louis halk kuncogást hallatott, ami egy hatalmas mosollyal társult. Minden tettét figyelemmel kísértem. Kicsit lehajolt, egyik kezével a láb hajlatom alá nyúlt a másikat pedig a derekam köré kulcsolva emelt fel. Hirtelen tettére ijedten nyakába kapaszkodtam, mire ő vigyorogva tántorgott velem a sötétben, majd egyszer csak tartása megszűnt, elengedett, és pedig kis zuhanás után egy puha ágyra kerültem. Nem volt időm gondolkozni, lábaim közé fészkelte csípőjét, egyik kezével megtámaszkodott fejem mellett, a másikkal oldalamat kezdte simogatni. Érintése, mintha égés nyomokat hagynának bőrömön, figyelmeztető jeleket adva, hogy hülyeségre készülünk, de nem érdekel, megbízok benne és most ez a lényeg.

A hajam szétterült körülöttem, ahogy Louis lefektetett a paplanra. Szinte ámulattal nézett rám, a szeme végig a testemen cikázott. Tekinthetünk találkozott, amikor kicsit jobban feltérdelt, felemelte a jobb lábam, nyöszörögtem, ahogy Louis meleg kezei végig siklottak a lábamon, a térdemen, majd a lábfejemen. Mindeközben puha, nedves csókokat lehelve bőrömön. Tenyere végigcsúszott a testemen, megfogta a mellem és finoman szorította azt, örömteli bizsergést égette a bőröm, amikor libabőrös lettem. Louis pontosan tudta, hogy milyen hatással van rám, és ki is használta ezt. A fejem oldalra fordítottam, mellkasom szaporán emelkedett fel és le Louis érzéki érintése miatt.

- Nézz rám. - utasított. Szemeim remegve nyitottam ki, mire találkoztam Louis égető tekintetével. Jelenléte magával ragadt, majd eltiport. A mozdulatai annyira sok érzést, és szenvedélyt takartak, erős még is gyengéd.

Ajkaimmal megcsókoltam a nyakán lévő érzékeny pontot, mire kisebb morgást hallatott. Szívtam, és haraptam az előbb megtalált területet. Kénytelen voltam abba hagyni, mikor megéreztem Louis kezeit a ruhám cipzárjánál babrálni.

Kínzóan lassan húzta végig az anyagot rajtam, szemei örömmel felfedezték a testem összes apró újonnan megismert szegletét.

- Basszus… - motyogta.

Kéjes sóhajt hallottam, kihasználva az időt pásztázta a testem íveit.

Szégyenlősen magam elé kaptam kezeim, hogy véget vethessek bámészkodásának.

- Ne! Látni akarlak. – fogta közre két csuklóm, hogy elhúzza őket előlem.

Erőteljesen eltoltam magamtól mellkasát, és ijedten ültem fel az ágyon. Nem vagyok kész arra, hogy végleg neki adjam magam…

Hosszú barna hajam, mellkasomra borult, szótlanul meredtem magam elé a sötét szobában. Egy pillanatnyi bizonytalanságot éreztem, vagy csak félelmet.

- Valami baj van? – duruzsolta, majd lesöpörte vállamról hajam, szabaddá téve a területet. Forró, puha ajkaival nyakamat kezdte csókolgatni, rakoncátlan mogyoró barna haja csiklandozott. Nem tudtam ellenállni, érintése újra hipnotikus állapotba hozott, és engedtem, hogy uralkodjon felettem. Nyakamról áttért a hátamra, gyengéd, még is maradandó harapás nyomokat hagyott maga után. Fogaival kicsit meghúzta melltartópántom, ami fájdalmasan csapódott vissza rám. Éreztem, ahogy kezeivel a csattot keresi, majd szétpattintja azt. Karjaimon végig húzta, majd a földre dobta. Hirtelen álltam fel az ágyról és szembe fordultam az ülő Louissal. Nedves puszikkal halmozta be a hasam környékét, majd két ujját beakasztotta az utolsó vékony anyagba, és könyörtelenül húzta le rólam. Meztelenül álltam előtte, szemeimet összeszorítva vártam, ujjait megéreztem a jobb kezemnél, megszorította, majd közelebb húzott magához. Eldőlt az ágyon, majd magára húzva forrtunk össze egy csókban.

Egyre hevesebb és hevesebb érzelmekkel, és felgyülemlő szenvedéllyel csókolt meg, mire ajtónyitódásra lettünk figyelmesek, kétségbeesetten kaptam magam elé a kezem, és fordítottam fejem a hang irányába. Az ajtó mögül Steve szőkés haja bukkant fel.

- Stevenek mindig is jó volt az időzítője. – nevetgélt Louis. – Steve egyre udvariasabb vagy! – kiabálta oda a röhögő srácnak, mire az én arcomon is egy hatalmas mosoly jelent meg.

- Legutóbb is akkor kopogtattál, amikor Emilyt döngettem. De most már a kopogtatás is elmaradt. – nevetett fel egyszerre a két fiú, mire az én arcomról eltűnt a vigyor. Hogy érti, hogy legutóbb?

- Hogy mi?! – szóltam közbe. Minden olyan reményem, hogy egy kicsit is különleges vagyok a szemében szertefoszlott bennem. – SZÁLLJ LE RÓLAM! – kiabáltam rá, de a hangom elcsuklott az utolsó szóra.

- Ezt elbasztad haver. – szólalt meg Steve, mire Louis idegesen összeráncolta a szemöldökét.

- Húzzál kifelé!- mire a srác lassan, megbánást tettetve kibattyogott, de közben látszottak a nevetőráncai, amik azt mutatták igenis szórakoztatónak találja a helyzetet.

Ellöktem magamtól Louis, és a ruháimat kezdtem felkapkodni magamra.

- Akkor, most nem jössz vissza, hm? – vigyorgott Louis, mire az én arcomon is egy erőltetett mosoly jelent meg.

- Ezt tényleg elbasztad seggfej! – vettem az irányt a szoba kijárata felé, mire egy kezet éreztem meg a csuklómon.

- Semmi pánik baby, csak vicc volt. – húzott közel magához Louis

Meg lendítettem a kezem, majd erősen arcon csaptam.

– Ezt meg érdemelted, és ne hívj így. – tettem hozzá egy mosollyal kísérve, mire ő is elvigyorodott, és hirtelen megcsókolt, pár másodpercig meglepetten álltam ott, majd mohón csókoltam vissza.