Tudtam, hogy valamiben sántikál

Sziasztok! :) Végre eljött az a pillanat, hogy nem kell bocsánatot kérnem a késésért, sőt hamarabb kapjátok az új részt örömötökre! :D Egy kicsit esemény dúsabbra sikeredett, azt hiszem a történet érdekes fordulatot vett ebben a részben, de remélem elnyeri, majd a tetszéseteket. Nagyon szeretném megköszönni a rengeteg aranyos, pozitív komentet, a díjakat és persze a feliratkozásokat. Jó olvasást az új részhez! :)

Szótlanul ültem le melléjük a kanapéra, miközben megvető pillantásokat vetettem Larára, aki megállás nélkül a hosszú műkörmeivel babrálta Harry csokoládé barna tincseit. Meredten bámultam őket, és hallgattam a nyálasnál nyálasabb párbeszédeket, amiknek minden egyes szava hazugság volt. Undorodtam az egésztől, főleg, hogy tudom, Harry a legkevésbé se gondolja komolyan, sose volt igazán tartós kapcsolata, és a szakítások se viselték meg nagyon, és tudom Larával se lesz ez másképp. 

Gondolkozásomból hangos zene zökkentett ki, majd megpillantottam a kávézó asztalon villogó rózsaszín telefont.

- Ne haragudj kicsim, de ezt muszáj, felvennem. – mondta szinte nyávogva a hidrogén szőke lány, majd egy gyors puszit nyomott Harry ajkaira, és kirohant a szobából.  

Kínos csöndben pásztáztuk egymást Harryvel, de talán addig volt jó, amíg csöndben maradt. 

- Megint a barátaiddal voltál? – húzta fel érdeklődően jobb szemöldökét Harry, vettem egy mély levegőt, ez az a kérdés, amit utálom, ha feltesz nekem. 

- Nem, Harry, a terroristákkal. – forgattam meg szemeim, és keresztbe fontam karjaim mellkasom felett. 

- Inkább iszok valamit… - mondtam, majd felálltam és a konyha felé vettem az irányt leemeltem egy poharat a szekrényről, amikor halk suttogásra lettem figyelmes a vendégszoba felől. Az ajtó zárva volt, de tudtam, hogy Lara az. Alig hallhatóan beszélt, és ezzel kíváncsivá tett. A poharat az ajtónak nyomtam, majd a fülemet a pohárnak, és úgy hallgatóztam.

*Lara hangja*

- Igen, elintéztem, megvannak a képek, már csak be kell küldenem a főnökéhez. - 

Várjunk csak. Milyen képekről beszél Lara? Valami itt nincs rendben.

- Amint meglátja ezeket a kis akt fotókat a hónap dolgozójáról neki annyi. – nevetgélt csöndben, de mégis ördögien.  

- Ne aggódj, hiszen megígértem, hogy tönkre teszem ezt az érzéketlen bunkót. – suttogta enyhe haraggal a hangjában. - Semmi se akadályozhatja meg a tervünket…

- Lara! – kiabálta Harry, mire ijedtembe összerezzentem. 

- Ne haragudj, de most mennem kell Göndörke hív. – kuncogott az idióta gúnynéven, én pedig jobbnak láttam mi hamarabb elhagyni a helyszínt. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam vissza a konyhába, megengedtem a csapot, és a poharat a vízsugár alá tartottam. 

Bármilyen képekről is beszélt Lara meg kell szereznem, mielőtt még nagyobb vizet kavar vele. 

Várjunk csak, azt mondta, hogy a képek nála vannak, tehát itt van valahol a lakásban, csak meg kell keresnem őket. Szemeimmel végig pásztáztam a szobát, amikor a tekintetem megakadt egy kicsi pink színű ridikülön. Gyorsan megragadtam a táskát, és kutakodni kezdtem benne, hamar meg is találtam a képeket, amiket hitetlenkedve figyeltem. Harry elkövette a legrosszabb lépést a munkahelyén, Lara pedig ezt készül kihasználni. Hirtelen lépteket hallottam meg magam mögött, mire szemeimet a hang irányába kaptam. 

- Nem tanítottak meg arra, hogy nem nyúlkálunk más cuccához? – fonta körbe karjait mellkasa felett miközben a szemöldökét ráncolta. – Különben is, honnan tudtál róluk?! – emelte fel hangját, miközben a feje folyamatosan egyre vörösebb lett. 

- Te beszélsz? Épp a kezemben vannak ezek az eszméletlenül illegális képek rólatok, miközben Harry munkahelyén szexeltek. Hallottam, hogy mi a terved velük, undorító vagy Lara, gondoltam, hogy nem vagy egy angyal, de ezt még belőled sem néztem volna ki! – néztem rá értetlenül, majd ravaszul elmosolyogtam, és egy könnyed mozdulattal lassan téptem ketté a képeket a szeme láttán. 

- Ehhez mit szólsz? – vontam fel a szemöldökömet egy féloldalas mosollyal arcomon. 

- Azt, hogy sosem gondoltam volna, hogy ennyire naiv vagy. – vigyorgott. – Komolyan azt hitted, hogy a problémát ennyivel meg oldod, Anna? Mit szólsz ahhoz, hogy, ha azt mondom, nem ez az egyetlen példány? – kuncogott, és ekkor lépett be a konyhába Harry.  

- Hé, lányok, mi folyik itt? – kérdezte érdeklődve a tudatlan Harry. 

Vigyorogva karolta át Lara derekát, és próbálta megérteni a szituációt. 

- Harry, ez egy szörnyeteg, csak kihasznál érted?! – próbáltam észhez téríteni Harryt, de ő csak hangosan felnevetett. 

- Ne hülyéskedj már Anna! Különben is… - kezdett bele a szövegelésbe, de ekkora az orra elé tartottam a képeket, és a szó rögtön benne maradt a meglepődöttség miatt.

- Ezt még is mire véljem? – kapta ki kezemből a széttépett fotókat, és összeillesztgette, hogy jobban szemügyre tudja venni. Ideges tekintetét Larára kapta, és újból kérdezte, de most valamivel hangosabban és idegesebben. 

- Mik ezek?! – kérdezte.

- Harry… meg tudom magyarázni. – dadogta a szőke lány.

- Takarodj a lakásunkból… – fújtatott idegesen Harry, és a bejárati ajtó felé mutatott, Lara pedig megragadta az asztalon heverő táskáját, és a fogason lévő kabát, majd idegesen feltépte a kilincset és egy hangos csattanással csapta be maga mögött az ajtót. 

Harry vett egy mély levegőt, és a nappaliba ment, majd ledobta magát a kanapéra, a térdein könyökölve dörzsölgette halántékát. 

- Lara el akarta küldeni ezeket a képeket a főnöködnek, lehettél volna egy kicsit elővigyázatosabb, de te nem bírtál a farkaddal igaz?! Nem elég, ha otthon csináljátok? Tudod mekkora bajod lehet ebből Harry?! Tudod ki vagy te, Harry?! Egy könnyen cserélhető irodai alkalmazott, semmi más! - zúdítottam rá a szidó szavakat. 

- Már úgy is mindegy, vége. - nyugtatgatta magát Harry. 

- Nem Harry, közel sincs vége, Laránál vannak a képek másolatai, és elég nehéz lesz azokat megsemmisíteni. A karriered mehet rá érted?! - ordítottam vele. 

- Mi? Milyen másolatokról beszélsz?! - értetlenkedett Harry. 

- Lara nem olyan hülye, mint amilyennek látszott…A képek két példányban vannak meg neki. - magyaráztam. 

- Basszameg. - vágta a földhöz az eddig kezeiben szorongatott díszpárnát Harry.

Idegesen tenyerébe temette arcát, és halkan motyogott pár szitokszót.

Fogalma sincs, hogy fogja megoldani a helyzetet, és talán van is oka az aggodalomra. Hibát követett el, már ott, hogy összejött Larával, de valamiért még is csak megsajnáltam…

Leültem mellé a kanapéra, majd vonakodva közel húzódtam hozzá, fejemet a vállára hajtottam, és megnyugtatóan simogatni kezdtem hátát. 

- Majd, valahogy megoldjuk Harry… Ne aggódj ezért. – halkan beszéltem. 

- Anna, gondolkozz, elcsesztem, sose fogjuk megszerezni a képeket, kifognak rúgni a munkahelyemről, munka nélkül már pedig nincs pénz, pénz nélkül pedig élet se! Az életrajzomba pedig nyugodtan belevéshetem, hogy hajlamos vagyok szexelni a kétszínű barátnőmmel a munkahelyemen… - mérgelődött. 

- Megígértem, hogy valahogy megoldjuk, de most menj aludni Harry. – masszíroztam vállait, mire jól esően dünnyögött egyet, és éreztem, ahogy izmai elernyednek a jól eső érzésre, megnyugodott… 

- Megígéred? – mondta miközben azért küzdött, hogy a szemei nyitva maradjanak.     

- Meg. – túrtam játékosan puha fürtjei közé, majd egy puszit nyomtam arcára és felálltam mellőle, majd kisétáltam a szobából.