Furcsa meglepetés

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt ami remélem tetszik, majd nektek és nem hiába gürcöltem vele ilyen sokat. Szeretnék kapni visszajelzéseket, úgyhogy bátran kommizzatok, vagy iratkozzatok fel oldalt. Köszönöm, és jó olvasást! :)

Lassan egymás mellett haladva mentünk végig a keskeny járdán, egészen a buszmegállóig. Az úton lévő kövek közti résekre nem léptem, egyfajta játék ez nálam. Harry figyelte ahogyan ügyesen lépkedek a köveken, mint egy gyerek, úgy is éreztem magam, de valahogy akkor is elkellett ütni az utat. Nem túl sok idő múlva megérkeztünk a megállóba és a távolba figyeltük a már láthatóvá vált buszt. Iszonyatosan lassan döcögött a kátyúkkal teli úton, végül csak elért ide is. Kerekei nyikorogni kezdtek a hirtelen fékezésre, majd ajtaja is kinyíltak. Kissé ugrándozó léptekkel pattantam fel a járműre, majd kerestük egy kétszemélyes helyet Harryvel.

 Leültünk, én voltam az ablak felöli oldalon. A busz elindult én pedig körbe néztem a többi ember arcán, ismerős tekintetet véltem felfedezni. Ez hihetetlen! Nem akartam elhinni, hogy megint őt látom. Sötét tekintetéről rögtön felismertem, Louis...Próbáltam úgy tenni, mint aki észre se vette, kifelé tekingettem az ablakon, de éreztem, hogy figyel.

Egy éles szúrás éreztem meg az oldalamon, mire kicsit megugrottam, Harry bökött oldalba. 

- Az a srác folyamatosan téged bámul. – mondta Harry, majd rosszalló tekintettel figyelte ő is Louis.  Próbáltam nem elnevetni magam Harry arckifejezésén, de nehezen ment. Tudtam, hogy bámul, éreztem. Hirtelen felállt és elég közel előttem állt, le akart szállni, de tekintetével még mindig engem pásztázott. Cigaretta füst és némi férfi parfüm illata csapta, meg az orrom. 

Végig néztem egész megjelenésén, egy fekete csőnadrág volt rajta, zsebében egy doboz cigivel és egy telefonnal, vállán féloldalasan egy táska volt ami teli volt firkálva, biztosan unatkozott. Kezén tetoválások díszelegtek, különböző formák, és jelképeket ábrázolt.  

Tekintetem megakadt egy ’ mindörökké ’ feliratú tetováláson ami átvolt húzva egy vékony vonallal. Mit jelenthet? Gondolkozásomból az zökkentett ki, hogy Louis lelépett az első lépcsőfokon, majd leszállt.

- Ismerted ezt a fiút? – tette fel váratlanul a kérdést Harry. 

- Nem, dehogy! - 

Igen hazudtam! Nem kell, hogy tudjon róla…, már azon felidegesítette magát, hogy Louis az egész úton engem nézett.  Egyébként is semmi köze hozzá, nagy vagyok már, meg tudom védeni magam, önállóságra kell törekednem, nem bújhatok folyton a testvérem mögé, mint egy félős kis gyerek! Mire észhez kaptam gondolatmenetemből, már a nekünk megfelelő megálló következett, ezért Harry felállt és jelzett, hamar követtem én is és megálltunk az ajtó előtt, vártuk, hogy végleg leálljon a jármű. 

Az ajtók kinyíltak és lelépkedtünk a lépcsőfokokon. Az a rövid utat is ami a házunkig tartott nevetgélve, lökdösődve ütöttük el, mint egy örült testvérpár. Megérkeztünk a alacsony kerítéssel körbe kerített házacskánkhoz. Nem túl nagy, de nekünk tökéletes megfelelő. Harry a kulcscsomóval kezdett babrálni, sokáig tartott még megtalálta a kapunyitót. A zár kattant, majd az ajtó nyikorogva kitárult előttünk. A bejárati ajtóval ugyan ezt a műveletet végezve sikeresen bejutottunk a házba. A táskámat ledobtam a sarokba, majd befutottam kicsi szobámba. Elterültem egyszemélyes ágyamon és meredten néztem a falat, mit akinek ez a legjobb időtöltése lenne. 

Ajtóm felöl kopogtatást hallottam meg, ami valószínűleg Harrytől származott.

- Szabad! – ordítottam. Először kócos haja bukkant fel az ajtó mögül, majd ő maga is kezében egy forró kakaóval. Gyorsan felültem az ágyamon, hogy átvehessem a bögrét amit nekem szánt. 

- Köszönöm. – néztem rá hálás tekintettel, majd belekortyoltam a poharamba. Harry leült az ágyam szélére és szemeit rám szegezte, de nem szólt senkit, mint aki nem találta a szavakat… 

Próbáltam megtörni a csendet, ami Harry miatt keletkezett. 

- És…hogy vagy? – kérdeztem.

- Ennél gyengébb kérdést nem tudtál volna feltenni?! – nevetett fel Harry. 

- Sajnálom, nem tudtam mit tenni. – mosolyogtam rá kínosan.

Egyébként azért jöttem, mert szeretnék megbeszélni veled egy nagyon fontos dolgot…

- Te jó ég Harry megijesztesz, mondd már! 

Még a lélegzetemet is visszafojtottam, nem tudtam mit szeretne elmondani, de elég komolynak hangzott ez a mondtad pont az ő szájából. Iszonyatosan lassan kezdett beszélni. 

- Hát van egy dolog amit még nem mondtam el neked, de már itt az ideje. Van egy lány akivel megismerkedtem a neve Lara, nem akartam elmondani, mert nem hittem, hogy valaha is összejövök vele. Nagyon rendes lány, majd bemutatom neked. 

- Hogy mi?! Harry barátnőd van és még csak meg se említetted?! Hihetetlen vagy. – mosolyogtam. Őszintén mondom nagyon örültem, hogy végre neki is van valakije. 

- De azért haragszom amiért nem szóltál róla semmit. – próbáltam durcás arcot vágni.  

- Ne haragudj. Tényleg remek lány, majd megismered. – jött közelebb boci szemekkel, majd a homlokomra adott egy puszit és kiment a szobából.

 Egy törölközőért indultam a szekrényem felé, majd elmentem zuhanyozni. A kulcsot elfordítottam a zárban és elkezdtem lehámozni magamról a ruháim. Meztelenül álltam a forró kád víz elé. Leültem a kád sarkára, majd először csak a lábujjamat dugtam bele, hogy szokjam, majd fokozatosan mentem egyre beljebb. Egész testem bizseregni, zsibbadni kezdett a forróság miatt, egész nap arra vártam, hogy végre hazaérjek és kicsit ellazulhassak és pihenhessek. 

Már lassan egy órája ültem a forró vízben mikor észbe kaptam, hogy ki kéne már szállnom. Iszonyatos nehéz volt kiszállni a forróságból, de végül sikerült. A törölközőért nyúltam és magam köré csavartam. A tükrön lecsapódott pára miatt semmit nem láttam magamból ezért egy kicsit letöröltem kezemmel, épp, hogy lássak magamból valamennyit. A fogkefémért nyúltam és elkezdtem mosni a fogaim. Furcsa szokásomhoz híven minden oldalon negyvenháromszor húztam át a sörtéket, furcsa szokás, de tényleg számolom magamban. Mikor már teljesen tisztára suvickoltam őket visszaraktam és kimentem a fürdőből egyenesen a ruhás szekrényemhez vettem az irányt. Kiemeltem belőle tiszta pizsamámat és felöltöztem, majd az ágyamhoz slattyogtam. Leoltottam az össze villanyt és bekuckóztam magam a takarók közé. 

- Jóéjszakát! – ordítottam át Harrynek a szomszéd szobába. 

- Neked is. – jött hamar a válasz.   

Elégedetten hunytam le a szemem és próbáltam elaludni.