Feltűnés

Sziasztok! Korábban, mint szoktam, de meghoztam az új rész, amire nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik, majd nektek ugyanis láthattok egy kis részt Louisból is, ami nem tudom, hogy nektek, most pozitívum, vagy inkább negatívumnak tudható be, minden esetre remélem elnyeri, majd a tetszéseteket! Ha igen akkor, nagyon szívesen vennék pár kommentet esetleg új feliratkozókat! :) Jó olvasást! 

Péntek van. A nap amely, megannyi izgalmat és aggodalmat vált ki belőlem. A napokban rengeteg egyeztetés folyt, Louis és Steve között. Azt hiszem egyáltalán nem félnek, sőt, lelkesednek az ötletért, mintha egyszerű kalandként fognák fel a helyzetet. Minden szükséges dolgot megszereztek, és Steve a múlt éjjel feltérképezte Lara házának biztossági rendszerrét.

Az ő szavaival élve ’ gyerekjáték ’ lesz oda betörni, én pedig próbálok hinni benne, és Louisban. 

A héten volt alkalmam, kicsit közelebbről megismerni Stevet, és őszintén egyáltalán nem csodálom, hogy ő és Louis barátok, a köztük lévő kapcsolat sokkal inkább testvéri, mint barátság. Azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy Steve nagyon jól ismeri Louist, és természetesen ez fordítva is igaz rájuk. 

Gondolatmenetemből kizökkentve bökött oldalba a mellettem ülő Louis, aki csöndben a telefonjára mutatott, majd a pad alatt átadta nekem a kütyüt. A kijelzőn Steve üzenete volt olvasható. 

’ Ma este 6- kor legyél a megbeszélt helyen.’ – olvastam el magamba a rövid üzenetet, majd visszaadtam Louisnak a telefonját, miközben egy aprót bólintottam felé, majd tekintetem a könyvre vezettem, de, hogy minek azt magam sem tudom, mivel egy betűt nem olvastam belőle. Talán csak próbáltam a tanár előtt tanulást színlelni, de teljesen feleslegesen. Egy hónap múlva vizsgák várhatók, és se én sem Louis nem vagyunk eléggé felkészülve rá, bár azt hiszem, kettőnk közül ez leginkább engem érdekel. 

Semmitmondó unott tekintetem az órára vezetem, majd újra a könyvemre. Tíz perc van az órából, vagy talán kevesebb. 

Csöndben ültünk egymás mellett, amíg hideg kezeket nem éreztem a jobb combomon. Szemeim óvatosan a pad alá néztek, majd gyorsan vissza a tanárra. Louis keze a lábamon pihen, és egyre feljebb haladva incselkedett velem. Szemeim Louisra kaptam, majd rosszalló tekintettel lelökdösetem magamról kezeit.

- Valahogy le kell vezetni a feszültséget. – suttogta éles hangján, majd tenyere visszasiklott a belső combomra, másodszorra is megpróbáltam levakarni magamról kezeit, de lehetetlen volt.

- Hé, ennyivel tartozol nekem… - harapott játékosan enyhén duzzadt ajkaiba, majd újra feljebb csúszott tenyere. 

- A francba, nem akarok neked tartozni! – válaszoltam idegesen, mire Louis halkan felnevetett, majd gyorsan be is fogta, mikor észrevette, hogy a tanár gyanús pillantásokat vetett felénk, majd a pad alatt lévő kezére, amit gyorsan le is vett rólam, amint észrevette, hogy lebukott. Az óra további részét csöndben töltötte, amíg vége nem lett. Sietősen felkapta a táskáját, majd megvárta, amíg én is ugyan így teszek csak valamivel lassabban, de folyamatos cammogásával és tapsikolásával kifejezte, hogy mennyire türelmetlen. 

Nagy nehezen elindultunk a terem ajtaja felé és a tanár után rögtön elsőként távoztunk. 

Ideges voltam, összefont kezeim remegtek a félelemtől és az aggodalomtól, Louis úgy akarta, hogy ne legyek ott a betörésnél, ami talán jobb is lesz így, viszont otthon fogok egyedül idegeskedi amíg meg nem kapom a megnyugtató telefon hívást Louistól és Stevetől, miszerint a képek sikeresen megszerezték. 

Kicsiket léptem a megálló felé, ellentétben a mellettem gyalogoló Louissal, aki folyamatosan sürgetett. Nagyon rossz elő érzetem van, és szinte biztos vagyok abban, hogy egy másodpercnyi nyugodt percem se lesz ma. 

Végül lassan, de csak odaértünk a megállóba, Louis észrevehette, hogy félek, tekintetét a remegő kézfejemre vezette, majd összekulcsolta kezeinket. 

Másik kezével pedig óvatosan félre dobta vállamon elterülő hajam, majd csak azt éreztem, ahogy forró ajkai a nyakamnak préselődnek, majd apró csókokkal halmozta el a kis területet. Szemeim akaratom ellenére és lecsukódtak, légzésem nyugodtabb, és lassabb lett, kezeim dús haját szántották, mire Louis aprót kuncogott, és egy utolsó rövid puszit nyomott a fülem mögé, majd elhajolt. 

- Mennem kell…- engedte el a kezeim hirtelen, majd elfordul és elindult volna, mire teljesen pánikba estem, megijedtem, és gyorsan a keze után kaptam. Louis kérdően nézett vissza rám, majd pillanatok alatt rájött a problémámra, könnyed mosolyra húzta a száját, és visszafordult felém. 

- Louis, nagyon izgulok, mi van, ha mégsem úgy sül el a dolog, ahogy mi azt elterveztük, és esetleg Lara még is otthon lesz és lebuktok?! Mi van, ha elkapnak, és bevisznek a rendőrségre?! – sorakoztattam a kérdéseket, mire Louis a mutató ujját a szám elé tette, hogy ne fecsegjek ilyeneket, mosolyogva elvette ujját, majd szája váltotta fel a helyét. Kezei körbe fonták kicsi arcom, szája viszont eltávolodott tőlem. Tekintete az arcomat pásztázza. 

- Nem lesz semmi baj oké? – nézett mélyen szemembe a válaszomra várva, de hiába – Megígérem. - mondta újra, mire fejemmel egy aprót bólintottam, amikor meghallottam a busz motorjának hangját. 

Louis lassan elengedett, és egy kis lépést hátrált, majd intett egyet, amíg végig nézte, ahogy felszállok a buszra. Ledobtam magam az egyik üres helyre, majd az ablakon figyeltem, ahogy eltűnik az út végén. 

*Louis szemszöge*

Amint, Anna felszállt a buszra lépteim száma felgyorsult, hiszen már így is késésben vagyok. Kabátomba bele- bele kapott a szél miközben gyorsan szeltem az utcákat a Stevel megbeszélt találkozási helyünkig. Pontosan annyit késtem, hogy Steve már tiszta ideg legyen. Amikor messziről meglátott rosszallóan megrázta a fejét, majd idegesen fújtatott egyet, ami a hideg miatt meg is látszott. 

- Szarrá fagytam miattad. – mérgelődött, miközben jéghideg kezét ráztam meg. 

Majd a farzsebembe nyúltam a cigis dobozomért, és kihúztam belőle egy száll cigarettát, majd az ajkaim közé harapva beszéltem, és kerestem az öngyújtóm.

- Bocs, Annára rájött a para, és kicsit le kellett nyugtatnom. – gyújtottam meg a számban tartott szállat, majd egy mélyet szívtam belőle.

- De már minden rendben? – húzta fel a szemöldökét Steve miközben a táskájában kutakodott.

- Dehogy is, látszik rajta, hogy tiszta ideg, de majd lenyugszik. – vontam vállat majd kifújtam a füstöt beszéd közben. 

Steve elővett a táskája egyik zsebéből egy kocsi kulcsot, majd visszavette a vállára a hátizsákját. 

- Te mióta tudsz vezetni? – kérdeztem mosolyogva, de pontosan tudtam a választ.

- Nem tudok, de biztosan nem nagy tudomány. – indult el a parkoló irányába nevetve Steve, majd megállt egy fehér rozsdás kocsi mellett. 

- Ezt honnan kukáztad? – kopogtattam meg az autó tetejét, majd végig néztem az öreg járgányon, végül pedig Stevere kaptam szemeim. 

- Betörni megyünk, nem kell a feltűnés. 

- Aha, feltűnés… Mondd Steve, te teljesen hülye vagy? Szerintem ettől feltűnőbb "kocsit" már nem is szerezhettél volna! – nevettünk fel szinte egyszerre, majd mindketten beültünk az autóba miután eldobtam a kezembe tartott félig elszívott cigaretta csikket.  

Bár jogosítvány nélkül vezetünk meghalni nem, akarok Steve mellett az anyósülésen, ezért automatikusan bekapcsoltam az övet.

Steve elfordította a kulcsot, mire kocsi nagy nehezen, de beindult.